
Inspiráló jó példák, ágazatokon átívelő partnerség és a szakmai közösségek ereje – ez jellemezte a MaSzeSz, Vizes tervezők, szolgáltatók és a vízipar szerepe az ESG alapú fenntarthatósági értékláncban című szakmai napját.
Az év első szakmai napja arra világított rá, hogy az egész társadalmat és gazdaságot érintő nemzetközi (ENSZ SDG-k, EU Green, illetve Blue Deel-ek) és az azok mögé felsorakozó banki és finanszírozási szféra milyen kihívások elé állítja a gazdaság legjelentősebb ágazatait és ez egyben milyen lehetőségeket és feladatokat jelent a vizes szakma aktív szereplői számára.
Az esemény nemcsak tudást adott, hanem irányt is mutatott: hogyan lehet a vízgazdálkodás és a környezeti felelősségvállalás kéz a kézben járó sikerstratégia?
A rendezvény szakmai panelbeszélgetésében Horváth Bálint, a Pureco ügyvezetője a vízipart képviselte.
Az általános, elméleti szintű bevezető előadásokat, az EU Taxonómia, az ESG és egyéb vonatkozó szabványok, irányelvek, hazai törvények, módosító kiegészítések áttekintését követően a hangsúly a gyakorlatra helyeződött.
Több ágazat (tervezők, vízipar, banki szektor, üzemeltetők, felelős vállalatok, kivitelezők) szakértői közösen elemezték, hogyan lehet az elvárásoknak nemcsak megfelelni, hanem előnyt is kovácsolni belőlük.
A panelbeszélgetésben résztvevők egyetértettek abban, hogy a fenntarthatósági átmenet kulcsa a mindannyiunk kezében ott van. A mérnökök műszaki tudása nélkülözhetetlen a vízbiztonság és a rezíliencia megteremtésében.
A vállalatvezetők döntéseikkel a jövőt alakítják, de a sikerhez szükség van a szakmai közösségek együttműködésére, az összetett és sokrétű szabályozási környezet ismeretére, és azok teljes értékláncban történő alkalmazására.
A vízipari szereplők által biztosított fenntartható megoldások már elérhetőek, de kiemelt szerepet kell szánni a jövőben is a tájékoztatásra, képzésekre, tudásmegosztásra.
A felszólaló szakértők kiemelték, hogy a szakmai közösségek felelőssége óriási – az egymást erősítő jó példák és az aktív részvétel elengedhetetlenek ahhoz, hogy a fenntarthatósági célok ne csak elméleti törekvések maradjanak.
Előbb-utóbb maga a társadalom fogja kikényszeríteni a változást, de a kapuk most is nyitva állnak: a mérnökök készek a cselekvésre, és minden eszköz adott ahhoz, hogy a jövőt közösen építsük.